1-2 év gluténmentes diéta után további invazív vizsgálatra nincs szükség. Kontrollvizsgálatok ajánlottak a különböző hiánybetegségek vagy komplikációk kialakulásának elkerülésére, valamint a diéta betartásának ellenőrzésére (ez mutatja, mennyire tartja be az érintett személy a diétát). Elvben három kontrollvizsgálat javasolt a diagnózis után 3 hónappal és egy évvel. Ezt követően évente egyszer (egész életen át) a következő vizsgálatok ajánlottak:
• Orvosi vizsgálat: testsúly, magasság, testtömeg index, gyerekeknél serdülési státusz, általános közérzet
• Laboratóriumi vizsgálatok: antitest kimutatása a vérben, valamint adott esetben további vizsgálatok a tünetektől függően
• Táplálkozási tanácsadás
Biopszia vizsgálatok ajánlottak, ha a fejlődés mentes a komplikációktól, valamint, ha a diagnózist három éves kor után állapították meg.
Ha a diagnózissal kapcsolatban nincsenek kétségek, akkor indokolatlannak tartjuk az újabb vékonybél biopsziát annak kiderítésére, hogy a nyálkahártya normalizálódott-e. A rendszeres orvosi vizsgálatokat azonban javasoljuk egyes laboratóriumi értékek ellenőrzésére, különös tekintettel a következőkre:
• Vasszint (vérsejtszám, vas, Ferritin). A tartós vashiány vaskészítményekkel kiegyensúlyozható
• Anti-tTG antitestek (a pozitív eredmény azt mutatja, hogy nem követték szigorúan a gluténmentes étrendet)
•Vizsgálatok a meglévő vagy esetleges autoimmun betegségek korai felismerésére.
A csontritkulás csontsűrűség-méréssel történő ellenőrzése különösen fontos olyan nőknél, akiknél későn diagnosztizálták a lisztérzékenységet. Ha a kontrollvizsgálatok észrevehető súlygyarapodást állapítanak meg, akkor ajánlott elsőfokú anyagcsere-vizsgálat elvégzése (összkoleszterin, HDL koleszterin, trigliceridek, glukóz). A lisztérzékeny betegek közeli hozzátartozói (gyerekek, testvérek, szülők) nagyobb hajlamot mutatnak a cöliákia betegségre (kb. 10%), mint az általános népesség. Ezért javasolt, hogy a közvetlen rokonok végeztessenek szerológiai tesztet vagy vessék alá magukat HLA-DQ2 és HLA-DQ8 tipizálásnak. A genotípus megadja, hogy a vizsgált személynek van-e genetikai hajlama a lisztérzékenységre.